Szüreti mulatság Drégelypalánkon

Na persze Balázs itt is bezsebelte az összes elismerést,puszit,mosolyt annyit produkálta magát:-)
Ati ojonéninivel avagy Kati Óvónénivel


Etus nénivel


Berci barátommal





Huncutkodva



Kishangyesz vigyor

Plusz egy anyás:-)

Ha nagy leszek...

...talán focista leszek


...talán festő


...vagy autóversenyző...


hmmm,nehéz döntés...

Életképek mostanság

Hosszú kihagyás után ismét itt vagyunk:-)

...és mire észbe kaptam volna el is telt a nyár.Sok helyen megfordultunk,sokan megfordultak minálunk is,így elég mozgalmasak voltak a napjaink,főleg a hétvégék.Nem is emlékszem olyan hétvégére,hogy ne mi lettünk volna valahol,illetve ne lettek volna valakik nálunk.Jó volt,rövid volt,remélem a rossz idő beköszöntével nekem is több időm lesz majd blogot írogatni,mert nagyon de nagyon le vagyok maradva és így utólag bánom,hogy nem jegyzetelgettem le a fontosabb eseményeket.Például azt,hogy Balázs ovis lett.Bizony elsejétől elkezdődött az oviba szoktatás,a mi egyetlen kisfiúnk is beállt a sorba(illetve a sor elejére mert ő a legkisebb a csoportban:-)Sokat osztottuk,szoroztuk apjukkal,hogy mi lenne a jó,ha még várnánk januárig míg betölti a három évet vagy adjuk be most,és mire jön a tél már remélhetőleg beszokik.Így utólag azt mondom nagyon jól döntöttünk,három sírós nap után jelentem Falatúr már simán veszi az akadályokat,vidáman megy az ovi fele és felturbózva hozom mindig haza annyira szereti.Az óvónénik kedvesek,az ovi kissé szocreál,de kicsi a falu evvan,erre futja csak.A lényeg,hogy azóta ügyesen eszik,minden nap tanul valami új szót,a brümm-brümm végre autó,mondja,hogy az oviban a jele hajó,ha megkérdezik hány éves néha kettő néha három,mikor mihez van kedve.Szóval summa summarum jó helyen van a gyerek.
Kishangya szépen növöget,igazi csajszi lett belőle,aki képes pillanatok alatt mindenkit levenni a lábáról,már egy ideje elkezdtem a hozzátáplálást,amellett,hogy van még tejem bőven.eszik is szépen mindent,nem szeretnék ismét abba a hibába esni mint annak idején Balázzsal.vele megpróbáltam mindent a nagykönyv szerint csinálni,aminek az lett a vége,hogy még kétévesen alig evett meg valamit.Szóval zajlik rendesen mifelénk az élet,csak kapkodom a fejem,hogy mennyire rohan az idő,a kicsi is mindjárt fél éves,a nagy már ovis...Atya világ!!!

És akkor az elmaradhatatlan képek,most csak ömlesztve.

Ha végre itt a nyár...