BOLDOG,BÉKÉS KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK MINDENKINEK!!!!!





Nálunk így zajlott az ünnep:-)))Meghitt és gyönyörű volt.
Balázs extázisba esett a karácsonyfától,és szerintem a Jézuska nagyon eltalálta álmai ajándékát.-Bővebb beszámoló később.

Érdekes fordulat::-))

Már kezdtem mély depresszióba esni amiatt,hogy még nem havazott a télen,nekem ez nagyon hozzátartozik az ünnep hangulatához,nélküle nem is karácsony a karácsony,és elképzeltem majd ha lehull az első hó Balázs majd kiugrik a bőréből örömében,és milyen jókat fogunk hógolyózni meg szánkózni,erre láss csodát ma hatalmas hó esett nálunk is,csak épp az benne a bökkenő,hogy az én nagyfiam fél a hótól!!!!Hihetetlen!!!!Kivittük az udvarra és elkezdett sírni meg nem hagyta,hogy letegyük a földre.Na mesze neked hócsata.Mivel a szánkónk nincs itthon sajnos nem tudtam megmutatni neki,hogy tulajdonképpen milyen remek lehetőségek rejlenek a hóban,de holnap majd megpróbálkozunk vele.Hát kíváncsi vagyok mindenesetre,remélem nem kell karanténba vonuljunk egész télen míg el nem megy az összes hó:-))(képek majd később mert sajna lemerült a gép)

Helyzetjelentés

Nos, ennyit a mi kis megérzéseinkről...a tegnap kiderült a nagy titok:-)) megmutatta magát a kis drága és most már ezer százalék,hogy kislány.Juhééé,tényleg nagyon örülünk neki,végre megtudhatom milyen kislányos anyukának is lenni.Amit kicsit sajnálok,hogy a sok gyönyörű kisfiú ruhát tehetem a szekrény aljába,és kezdhetem elkezdeni begyűjteni ugyanezt a mennyiséget kislány kiadásban.Persze kislány nevünk még egyáltalán nincs,igaz fiú sem nagyon volt,annyiszor nekifutottunk az utóbbi időben választani,de valahogy egyik név sem fogott meg annyira,hogy kijelentsük" ez az".Remélem a szülésig valamit azért találunk neki.Már most kezdenek körvonalazódni,hogy milyen nagyobb beruházások kellenek majd a kicsi érkezéséig,ami a legfontosabb egy jó babakocsi,mert a Balázsé sz*rt sem ér.Már miután megvettük rájöttünk,hogy rossz választás volt.Egy kisebb ruhás szekrény is kellene,mert már a Balázs ruháit sem nagyon van hová tenni.A kiságy szerencsére megvan,mivel Balázst nagyfiúsítottuk,kapott egy igazi nagyos ágyat amit szerencsére rögtön el is fogadott így a kiscsaj nyugodtan birtokba veheti a régi kiságyat.Egy jó kényelmes szopizós fotel kellene még a gyerekszobába,hogy ne kelljen átjárjak a hálószobába,valamint ami tuti az első beszerzendő tárgyak között lesz egy hordozókendő.Annyi gyönyörűt láttam,és nagy segítség lesz nekem ha mindkét kezemet nyugodtan használhatom hordozás közben na meg persze mindkettőnknek jót tesz a testközelség.Szóval azért van mit beszerezni bőven,de időnk még van szerencsére.

Újra itt!!!

Jelentem újra itt vagyunk,ennyi kihagyás után már szégyenkezve ültem le a gép elé és annyi minden történt velünk,hogy meg sem próbálom behozni a lemaradást.Balázs azóta igazi nagyfiú lett,igazi kezelhető nyugis kisember.Egy kemény hónapja átalussza az éjszakát,ami nem kis dolog nekem,így maradt bő négy hónapom kialudni magam míg ketteske megérkezik közénk.Mostanában mintha az étvágya is javult volna,ezt még nem igazán merem elkiabálni,de azt,hogy kinyitja a hűtőt és kaját kunyerál belőle már jó jelnek tűnik.Sajnos a beszédtudományunk megállt valahol anya és a hami között,ennél többet nem igazán hajlandó mondani de mindent ért és megértet.Sajnos mi a lustábbik csapat közé tartozunk akik későn fognak beszélni,de evvan.Amúgy egyre több éneket eldalol,sokszor már az első hallás után visszadúdolja a dallamot nem kis döbbenetünkre.Sajnos voltunk betegek is,de szerencsére kigyógyultunk belőle,"csak" két hét kellett hozzá,de túl vagyunk rajta.Mostanában nem igazán mászkálunk sehová sem,egyfelől a rossz idő miatt,másrészt elszeretnénk kerülni az influenza járványt,így jobb híjján itthon tengődünk,rengeteget játszunk,mesét nézünk és készülünk az ünnepekre.Apropó ünnepek,volt nálunk is Mikulásjárás,jobban mondva Nyíregyházán voltunk a keresztszülőknél,ahol házhoz jött a Mikulás.Nagy reményeket nem fűztem a dologhoz,gondoltam majd jól beijed a kis drága,de csodák csodájára hatalmas lelkesedéssel fogadta az öreg urat.Csengőszóra jött a Mikulás,és izgatottan,csillogó szemekkel,kipirosodott arccal várta az én fiam,hogy mik bukkanank elő a nagy zsákból.De beszéljenek inkább a képek:













Pocakbébink jól van,szépen fejlődik,már sokat ficánkol a pocakomban és minden jel szerint KISLÁÁÁÁNY!!!!!Igaz ezidáig csak egyszer mutatta meg magát,de holnap megyünk dokihoz,és remélem végre nem szégyenlősködik a kis drága.Érdekes apával mindketten úgy érezzük,hogy ismét kisfiú lesz,nem tudom valamiért ezt érezzük mind a ketten,így amíg 100%-ra nem mondják ki,hogy kislány nem hisszük el.Amúgy próbáltam az agyamat átállítani,hogy kislányunk fog születni,de a babaüzletben még mindig autómatikusan a fiú rucikat keresem.Mindegy mi lesz,nagyon nagyon várjuk.A pocakom az előző terhességhez képest hatalmas,senki nem hiszi el,hogy csak áprilisban szülök,viszont a kilók szerencsére most sem szöknek rám.Majd próbálok pocifotót is mutatni .Röviden most ennyi,majd jövök még és mesélek.(tényleg jövök:-))

Betegek vagyunk

Kezdődött mindez úgy,hogy apjuk valamikor a hét elején souvenir-ként valami nyavalyával tért haza a munkahelyéről(hát igen,a gyógyszerész szakma átka,hogy minden sz@rt összeszedünk),és hiába próbált karanténba vonulni,meg maszkban járkálni itthon tökmag úgy gondolta,mint második pasi a házban illik szolidarizálni apával és ő is lepattant.Hát igen,két beteg pasi a családban már amúgy is nagy kihívás,hát még ha az egyik alig egyméteres.Kezdődött egy kis orrfolyással,ami végül kemény lázas állapottá fajult és sajnos még a mai napig is kitart.A betegség a tegnap tetőzött,Balázsunk egész nap lázas volt,csak pár óráig lehetett levenni a magas lázat,ennek okán nem volt hajlandó majdnem semmit sem enni,nyűgös volt,és este fél hatkor kidőlt.Tette mindezt hangos tv-nél harsány beszélgetés közben nagy döbbenetünkre.Máskor a légy zümmögése is zavarja,nem hogy ekkora hangzavar.Na gondoltam ugrott ismét az esti fürdetésnek,lemaradtam az esti gyógyszeradagolásról,meg peluscseréről,de gondoltam inkább nem zavarom,semmi gond nem lesz,ha egy éjszaka félig tele pelussal,meg itthoni játszóruhában alszik,és lelkileg készültem a rettenetes éjszakára.Babám éjfélig húzta a csendest,és ezután teljesen kipihenve ébredt.Na gondoltam anya kezdődik,itt reggelig alvás nuku,gyorsan azért pelust cseréltem,ráadtam a pizsit,megetettem,és egy órai autótologatás után ágyba könyörögtem elsőszülöttemet,aki jól nevelt kisfiú módjára szót is fogadott és reggel hétig egyhuzamban húzta a lóbőrt.Juhéé,én meg annyira kipihenve ébredtem mint már nagyon rég.Ma már kicsit jobb volt a helyzet,az orrszívást már mellőzzük is,még kapja a lázcsillapítót,reméljük a hétvégén sikerül teljesen kiheverni a betegséget.Szerencsére azóta apjuk is meggyógyult,holnap nagy nap vár rá,mert ünnepélyes keretek között doktorrá avatják őt is meg a nagyszülőket is.Én sajnos lemaradok erről,de azért a kis dr.az én nevem előtt is villogni fog:-)

Pocaklakónk jól van,a tegnap voltam vérvételen mivel elkezdődtek a szokásos vizsgálatok.Ismét hálát adtam a JóIstennek ,hogy megengedhetem magamnak,hogy Budapestre járjak terhesgondozásra,mert most ismét bebizonyosodott,hogy annak idején nem hiába váltottam orvost,meg kórházat.Csak néhány pecsétre volt szükségem a vérvételhez a terhesgondozóból,de röhej ami itt van.Kismamák egymás hegyén hátán várakoznak a kötelező ultrahangra már órák óta,az orvos sehol,az aszisztensek idegesek,türelmetlenek,flegmák,épp mint két évvel ezelőtt.A folyósón állva feltűnt,hogy milyen sok "gyerek"kismama van.Némelyiket anyu kíséri még a wc-re is vizeletet venni,a másik épp számolni próbálta a szülés várható időpontját,amivel sehogy nem jutott dűlőre.Aztán egy nővérke segítségével sikerült is megállapítani,hogy már a jövő hónapban érkezik a gólya a kislány nagy döbbenetére.Szóval a lényeg,hogy velük minden rendben,pocakbébink szépen növekszik(a pocak még nem)és áprilisban majd nagy szeretettel várjuk szerető otthonunkban.Jó helyre fogsz születni kismanó!!!

Elnézést kérek mindenkitől,hogy ismét ilyen döcögősen megy a blog írás,de minden időmet mostanság pihenéssel próbálom tölteni.Egyáltalán nem panaszkodásképp,de nagyon nehezen viselem ezeket a napokat,ha nem a vécékagylót támasztom épp,akkor Balázzsal foglalkozom,meg kihasználok minden egyes pillanatot,hogy vízszintesen legyek.Este is ahogy Balázst ágyba tettem igyekszem én is lefeküdni,tudniillik az én drágaságom alvása az utóbbi hetekben mit sem változott így éjszaka kénytelen vagyok elég gyakran ingázni a gyerekszoba és a mi szobánk között.Remélem ,hogy a második trimeszterbe lépve elmúlnak a nyavalyáim és ismét fitt leszek mert már kezd nagyon fárasztani ez az állandó aluszékonyság.Szóval most is csak a beígért képeket hoztam,és megyek is kidőlni:-))
És akkor a képek:

Gergő babát imádjuk!!!!







Kis csókos szájú


Séta Vácon a Duna parton



Százdolláros mosoly

Hát nem zabálnivaló?


Kutyasétáltatás az Ipolyparton

A mentásban:-)

Már megint:-))

Ismét elnézést kérek mindenkitől,jövő hétig megint eltűnünk egy kicsit,mert vendégeink lesznek,konkrétan Örsi és Enci,na meg persze Gergő baba látogat meg minket,így kevés az esélye,hogy gépközelbe kerüljek.Hétfőn ígérem hatalmas kedvvel,lendülettel ismét jövünk rengeteg fényképpel.Kellemes hétvégét mindenkinek!!!

Drága anyukámnak!!!!

Mivel személyesen sajnos nem tudlak,telefonon elérni Téged meg lehetetlenség ezért fogadd nagyon nagy szeretettel ezúton a sok sok sok jókívánságot!!

Isten éltessen nagyon nagyon sokáig Drága anyukám!!!!

Nagyon szeretünk,és minden nap hálát adok az Istennek,hogy ilyen jó anyukám van.

Újra itt vagyunk!!!!

Kedves mindenki(aki még olvas minket:-)és aki remélhetőleg még visszatér hozzánk)!!
Jelentem újra itt vagyunk és tovább folytatódnak Falat Úr kalandozásai. Remélem már nem lesznek ekkora kimaradásink,de sajnos önhibánkon kívül történt mindez.Az ok elég prózai,majdnem másfél hónapig nem volt internetünk,és mivel hol a szolgáltató,hol mi nem értünk rá ezzel foglalkozni idáig húzódott az ügy.De a lényeg a lényeg,mától ismét gőzerővel folytatjuk onnan ahonnan abbahagytuk.Sajnos rengeteg a lemaradás ,enyhén szólva is behozhatatlan,de a fontosabb eseményeket legalább képekben megpróbálom bepótolni.
Szóval Falatka már nagyon nagy fiú lett.Igazi pasi.Csak fogom a fejem,hogy hová rohan ennyire az idő.Kis okoska,imádja produkálni magát,dalol,táncol,egyedül fel-le jár a lépcsőn,imádja az autókat,bármi jöhet aminek négy kereke van,továbbra is imád kint lenni az udvaron és felfedezni meg sorolhatnám.Ami kissé elkeserít,hogy az étvágya továbbra is a régi,szóval semmilyen,még mindig nem alussza át az éjszakát és nem igazán akar beszélni.

Viszont van egy hatalmas jó hírünk is,ha minden jól alakul áprilisban bővül a kis családunk.Bizony picitesó érkezik,aminek rettenetesen örülünk és szeretettel várjuk közénk.Aki már volt kismama az tudja,hogy az első trimeszterben nem valami rózsás a helyzet,hát ez sajnos velem sincs másképp,eléggé rosszul viselem a reggeleket,meg az illatokat és persze egész nap aludnék de ez legyen a legkisebb gondom.Már voltunk ultrahangon,és láttuk a kis Drágát fickándozni,meg a kis szivecskéjét dobogni.Annyira jó érzés ismét kismamának lenni!!Nagyon jó volt találkozni az orvosommal is aki szintén nagy szeretettel fogadott minket,és örülök,mert tudom,hogy ismét jó kezekben leszek,és maximálisan megbízhatok benne.

Szóval szép kis kalandoknak nézünk elébe,de jöjjön,aminek jönnie kell:-)))

És akkor egy pár kép az én nagyfiamról.

Tokajban voltunk

Kedves barátaim!!
Ismét hatalmas a lemaradásom,de annyi minden történik velem mostanában,hogy nem igazán tudok lépést tartani a blogolással.Mióta nem írtam nektek rengeteg minden történt velünk,többek között betöltöttem a másfél évemet,ami valljuk be nem kis dolog.Sajnos rossz dolog is történt,mert az egyetlen drága kutyámat,Tiliát meg kellett műteni és majdnem elveszítettük de míg valaki szívrohamot kapna azóta egészséges és vidáman hajkurássza a szomszéd cicáit.A legfontosabb esemény viszont az,hogy végre megismertem Gergő barátomat.Hát gyerekek,fantasztikus kiscsávó.Fiatalkori önmagamra emlékeztet így még szép,hogy nagyon kijövünk egymással.Sajnos még kell várjak egy kicsit míg megnő,és tud majd ő is járni de már most nagyon szívesen eljátszottam vele.Hintáztattam,simogattam,az autóimat is odaadtam neki,mondjuk kicsit rosszul esett,hogy nem vette el tőlem,de a szülők megnyugtattak csak azért nem mert még túl pici.Na de nem is rabolom az időt,beszéljenek helyettem inkább a képek.





















Fürcsiztünk is anyáékkal,és nem beleborítottak a vízbe?!