Végre kisütött a nap.Már-már herótom kezdett lenni a sok esőzéstől,mert az nálam egyet jelent a szobafogsággal amit valljuk be elég nehezen viselek.Hiába próbálták a szülők lekötni bent a lakásban a figyelmemet mindenféle érdekes dologgal,számomra a nagy felfedezések csakis az udvaron történhetnek.Így már mikor senki nem bírta cérnával két esőzés között feladták rám a gumicsizmát meg az esőkabátot és uatamra bocsájtottak,hogy kedvemre csatangoljak.
Persze ennek mindig az lett a vége,hogy nyakig sárosan meg vizesen szedtek össze valahonnan a kert végéből. A vizet azért továbbra is imádom,annyi érdekes dolgot lehet vele csinálni.Én konkrétan tapicskolni szeretek a víztócsában de játékokat füröszetni,csak úgy vizet csapkodni is nagy buli(a szülőknek annyira nem).Meg az esőben bújnak ki ugye a pucércsigák amit pöcögtetni..hát valljuk be nagyon jó dolog.
Szóval úgy néz ki itt a jó idő,és újra az egész napot kint tölthetem a kertben.Hurrá várnak az újabb kalandok.
A kép..haláli:-)
VálaszTörlésBlogdíj vár nálam:-))))))
ez nagyon jó:-)))))
VálaszTörlésAndzi-köszönöm szépen!!!!
VálaszTörlésHi-hi Timi -nahh így élünk mi:-)))gumicsizma és társai:-)))